A Magyar fémjelzés története

Magyarországon 1370-ben Nagy Lajos királyságának uralkodási ideje alatt születtek azok az írásos feljegyzések, amelyek a fémjelzésre irányultak. Minden ötvös köteles volt az általa készített nemesfémtárgyba beütni a saját mesterjegyét, erről a szepesi szászok céhei részére kiadott jogkönyvek rendelkeztek.

Az úgynevezett „próbabélyeg” használatát az 1500-as évektől kötelezővé tették ez igazolta a finomságvizsgálat elvégzését. A mesterjegy, próbabélyeg és a névjel ezek mind a fémjel elődei voltak. Mai napig vannak olyan híres ékszergyártó manufaktúrák, akik mint védjegyként feltüntetve ütik bele a mesterjegyeket az általuk, készítette csodálatos ékszerkölteményekbe. 1342-ben kiadott Károly Róbert dekrétum kötelezővé tette, hogy minden városban királyi házat hozzanak létre innentől kezdve kizárólag a királyi házakban a királyi „kameránus” állapíthatta meg az eladásra, olvasztásra szánt nemesfémek finomságát. A fémjelzést az alkotmány helyreállítása után tették kötelezővé. A vámtörvényekhez hasonlóan a fémjelzési törvényeink is megegyeztek az Osztrák államéval.

1867-ben Magyarországon ezen belül is Budapesten hozták létre a Fémbeváltó Hivatal intézményét, valamint a Magyar Királyi Fémjelzőt. A hivatal három fő tevékenységi szakágazata a fémjelzés, fémbeváltó valamint a külföldről származó nemesfémtárgyak hitelesítése. A hivatal számára kötelező volt a nemesfémtárgyak, ötvös mesteremberek, nyilvántartásbavétele valamint ellenőrzése. Az első világháború idején szinte teljesen szünetelt a hivatal működése.

Az Osztrák-Magyar Monarchia kettéválását követően a közös alapokon nyugvó fémjelzési törvény is megszűnt. Ezt követően hazánkban csaknem közel húsz évet kellett várni mire 1937 szeptember 1-én hatályba lépett az új fémjelzési törvény. A törvény új alapokat adott a hazai ékszergyártásnak mivel megváltoztatták benne a nemesfémek és ötvözeteik arányát ésszerű döntés volt az is, hogy megváltoztatják a fémjelek rajzolatát, illetve innentől kezdve kötelező volt a platina ékszereket is fémjelezni.

1893 január 1-én Körmöcbányán került sor a Magyar Királyi Főkémlő Hivatal létrehozásának, feladata a körmöci pénzverőbe beérkező nemesfémek finomságvizsgálata és a kivert pénzérmék ellenőrzése. A trianoni döntést követően a Magyar Királyi Főkémlő Hivatal Körmöcbányáról 1918 végén Budapestre költözött neve megváltozott Magyar Királyi Pénzverő lett működését 1926-ban kezdte meg.

1949-ben megalakul a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hivatal melynek működését pénzügyminiszteri rendelettel, szabályozták. 1955 július 1-én kezdte meg a mai napig rendületlenül működő Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet.